A női nemi szervek
Női szerveinket külső és belső nemi szervekként csoportosítjuk. Ezeknek a működéséhez hozzájárul a hypothalamus, az agyalapi mirigy és a mellékvesék is. Ezek szabályozzák a testünk hormonháztartását és biztosítják a megfelelő kémiai reakciókat és folyamatokat.
Agy Hypothalamus Agyalapi mirigy Mellékvesék
A külső nemi szervek
A külső nemi szerveknek a női szeméremtesten (vulva) helyezkednek el és feladatuk, hogy biztosítsák a megtermékenyítést, védjék a belső szerveket a fertőzésektől és szexuális örömöt szolgáltassanak.
Perineum (gát) A gát rövid, rugalmas, lágy bőrredő, mely a szeméremtest aljától a végbélnyílásig terjed. Minlél hosszabb és rugalmasabb ez a terület, annál valószínűbb, hogy szüléskor sértetlen marad.
A belső nemi szervek
A hüvely (vagina)
A hüvelyi bemenettől a méhnyakig terjed. A hüvely egy izmos falú, tágulékony cső, melynek hossza kb. 10 cm.
A hüvely belső falát savas kémhatású, nyálkás réteg borítja, amely a méh számára védelmet nyújt a hüvelybe kerülő baktériumokkal szemben. Szülés alkalmával a hüvely a szülőcsatorna egy szakaszát képezi.
A méh
A méh (uterus) egy kb. 7 cm-es, fordított körte alakú üreges szerv. Ebben tapad meg a megtermékenyített petesejt, amelyből a magzat a születés pillanatáig fejlődik.
A méh izmos fala a magzat növekedése során folyamatosan tágul, szüléskor pedig ritmikus összehúzódásokkal segíti az újszülött világrajöttét. Ezek az ún. tolófájások. A méh belső falát méhnyálkahártya (endometrium) borítja, amely két rétegből, az alaprétegből és a funkcionális rétegből áll. Ez utóbbi minden menstruáció alkalmával vérzés kíséretében lelökődik, majd az alaprétegből újratermelődik, hogy felkészüljön egy megtermékenyített petesejt beágyazódására. Ha nem jön létre terhesség, a méhnyálkahártya újra lelökődik.
A méhnyak (cervix) a méh alsó, elkeskenyedő része, amely a külső méhszájon át a hüvelyhez csatlakozik. (Belső méhszájnak nevezzük a méhnyak méhbe torkolló, felső nyílását.) A külső méhszájat sűrű nyálka zárja el a hüvelytől.
Ez a nyálka gátolja meg, hogy kórokozók jussanak a méhbe; és az ovuláció időszakán kívül a hímivarsejtek (spermiumok) számára is akadályt képez. Tüszőrepedés (ovuláció) idején azonban ez a nyálka felhígul, a méhszáj pedig kitágul, így a hímivarsejtek már könnyen utat találnak a méhen át a petevezetőkbe, hogy egyikük megtermékenyíthesse az érett petesejtet.
A petefészek
Ovarium (petefészek) A petefészek a hasüregben, a méh két oldalán elhelyezkedő páros szerv. Kettős feladata van: egyrészt belső elválasztású mirigy, mely a női nemi jelleg kialakulását meghatározó és a női nem szervek működésében szerepet játszó hormonokat, az ösztrogén-t és progeszteron-t termeli, másik feladata a petesejttermelés, illetve érlelés.
Születéskor a petefészekben kb. 400.000 petesejt található, és a nő élete során ezek száma csak csökkeni fog. Azonban, ez nagy mennyiség sokkal több, mint ami a nők számára egyáltalán szükséges. Egy nőnek termékeny évei alatt kb. 500 menstruációs ciklusa van.
A peteérést követően a pete a petevezetékben vándorol, ez kb. 3-4 napot vesz igénybe. - ez alatt az időszak alatt a nő termékeny állapotban van és a teherbeesés könnyen bekövetkezhet.
Azok a petesejtek, amelyek nem termékenyülnek meg, menstruáció formájában távoznak a női testből.
A petevezeték
Fallopian tube ( petevezeték) A menstruációs ciklus második felében ezen a vékony vezetéken keresztül halad a petesejt a petefészekből a méhbe.
A petevezeték és a petefészek
A petefészek - Amikor az érett petesejt ovuláció alkalmával kilökődik a petefészekből, a petevezeték végének ujjszerű nyúlványai kapják el és terelik a petevezetékbe a méh felé.
A peteérés folyamata
A petesejtek érése a petefészekben elhelyezkedő tüszőkben történik, a tüszőkben (follikulusokban) ciklusonként 1, (néha 2-3) petesejt érik meg, és ezzel egyidejűleg a tüszőhormon (ösztrogén) termelése is folyik. Az érett tüsző egy folyadékkal teli kb. 2 cm átmérőjű üreg, melyben a petesejt csak egészen kis helyet foglal el. A tüsző zavartalan fejlődéséért az agyalapi mirigy két hormonja a felelős: a follikulus stimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH). Míg az FSH főként a petesejt érésében, addig a ciklus közepén megemelkedő LH, a petesejt kilökődésében játszik fontos szerepet. Minden havi vérzést követően az ösztrogén hormon hatására megindul a méhnyálkahártya felépítése.
Ovuláció
Az ovuláció - a petesejt kiszabadulása. Körülbelül a menstruációt megelőző 14. ciklusnapon a tüsző megreped, és a petesejt kilökődik. Ezt a folyamatot ovulációnak nevezzük. A kilökődött petesejtet a petevezeték felfogja, majd a méh irányába továbbítja.
A megrepedt tüszőből kialakul a sárgatest, mely a sárgatest hormont (progeszteron) termeli. A progeszteron készíti elő a nyálkahártyát az embrió befogadására, amennyiben a megtermékenyítés nem jön létre, a sárgatest visszafejlődik, és a felépült méhnyálkahártya menstruációs vérzés formájában lelökődik.
Az átlagos ciklus hossza 28 nap, viszont az ennél rövidebb (21), de rendszeres ciklus is normálisnak tekinthető, ugyanúgy, mint az ennél hosszabb, de rendszeres ciklus (36). A kiszabadult petesejt nagyjából 24 órán keresztül életképes (míg a spermium kb. 2-6 napig életképes), de jellemzően az első 4 órában termékenyül meg, amennyiben a megfelelő helyen találkozik hím ivarsejtekkel.
Forrás:
http://www.fogamzasgatlas.hu/1_huv_no_an.php
http://www.scheringclub.hu/amittudnodkellmielott.php