A terhesség és a stressz

 

A stressz és az állandó félelem akkora veszélyt jelent az egészségre, hogy sajnos különálló fejezetet érdemel. Ezzel a veszéllyel tisztában kell lennünk, hogy elkerülhessük a tartós stressz helyzeteket, vagy megszüntethessük a forrásukat.

Tekints egy kicsit mélyebbre a stressz működésében és rögtön megérted, hogy miért idézhet elő koraszülést, miért gátolja a szülés természetes folyamatát, és hosszútávon hogyan teheti tönkre a szervezetet.

A stressz és a félelem azonnal riasztja a szervezetünk védekező rendszerét a közelgő veszélyről. Ez a természetben arra szolgált, hogy veszély esetén eldönthessék őseink, hogy szembenéznek-e a veszélyforrással, vagy elmenekülnek. Riasztáskor gyorsan kezd verni a szívünk és felgyorsul a légzés. Rövidesen egész testünk feszültség alá kerül a vészjelzés miatt. Agyunk adrenalint és epinephrint bocsát ki, vérünk pedig a test extrém helyeire áramlik, a tüdőhöz és az agyhoz.

Az izmok megfeszülnek, ezzel sokkal több oxigént fognak elhasználni (kevesebb jut a magzatnak és a méhfalnak). Szüléskor ez akadályozhatja, vagy meg is szüntetheti a méhösszehúzódásokat.

Minél tovább áll fenn a vészjelzés, annál fáradtabbak leszünk. Szüléskor annál jobban csökken a fájdalom küszöb. Minél kimerültebb a szülő nő a pánikhatás miatt, annál nagyobbnak fogja érezni a fájásokat, elveszti az önbizalmát és önuralmát és kiesnek az események a kezéből. (A fenti folyamatot ’’A félelem – fájdalom – feszültség’’ ördögi körének hívják, és bővebben is fogunk vele foglalkozni a szülés és vajúdás fejezeteiben.)

Már bebizonyosodott az összefüggés a terhesség alatti folyamatos stressz és a koraszülés vagy spontán vetélés között (Copper, 1996). Mazor (1994) a koraszülött babák anyukáinak vérében mutatta ki a stressz-hormonok nagyfokú jelenlétét. Ezért minden várandós anyukának a stressz-helyzetek elkerülését javasolják.

Láthattuk a félelem és a stressz-helyzet rövidtávú hatásait a szervezetre, a hosszú időn át tartó stressz ennél még súlyosabb következményekkel jár. A hosszú távú stressz és depresszió, állandó feszültség stressz-hormonokat (mint a cortisol) bocsát a vérkeringésbe. Ez a hormon hosszú távon megöli az étvágyat, tönkreteszi az immun rendszert, gátolja a szervezet sejt-regeneráló képességét és álmatlanságot is okoz. Az ilyen szervezet fogékony minden fajta betegségre (különösen a rákos megbetegedéseket említik) és gazdája nem érzi magát jól a bőrében.

Esettanulmányok szerint a nők sokkal érzékenyebbek a negatív ingerekre, aggodalmaskodóbbak, mint a férfiak, és nehezebben is teszik túl magukat a kellemetlenségeken. Ezért nekünk még jobban oda kell figyelnünk a lelki nyugalmunkra.

Ezt végezhetjük tudatosan is, hiszen a racionális gondolkozás és értelemszerű helyzetmegoldás befolyásolja a negatív élmény után érzékelt félelmet és aggodalmat.

Egy életre hasznosnak bizonyul, ha elsajátítunk néhány légzés, és relaxációs technikát, amivel már csírájában elfojthatjuk a pánikot és idegeskedést.

A lassú, tudatos légzés arra kényszeríti a szervezetet, hogy ne folytassa a pánikjelzést. Pusztán az egyenletes légzéstől lelassul a pulzusunk, lehiggadunk, izmaink lassan elernyednek. Az agy nem fog több adrenalint és epinephrint küldeni a vérbe.

Az izmok feszültségét tudatos izom-relaxációval is enyhíthetjük (természetesen szüléskor a méh izmai ettől még zavartalanul folytatják természetes munkájukat). Az összpontosított figyelem megnyugtatja az agy vészérzékét és növeli az önbizalmat és a profizmust.

A szülés és a stressz

Nem hiába foglalkozunk a stresszel és a félelemmel külön, ez ugyanis a jó / vagy kellemetlen szülésélmény kulcsa!

Most már tudod, hogyan reagál a szervezeted a pánikhelyzetre és a félelemre, hogyan gyorsul fel a szívverésed, a vér és oxigén hogyan áramlik a méhfal és a kisbaba helyet inkább az agyba, és hogyan gátolják a természetes méhösszehúzódásokat a stressz-hormonok, amelyek képesek leállítani a természetes fájdalomcsillapítóként működő, vajúdás alatt termelődő hormonokat.

Ezért, minél jobban izgulsz, annál nagyobbnak fogod érezni a fájdalmat, és annál hamarabb elfáradsz, ez által tovább csökken a fájdalomküszöböd. Ez az ördögi kör a félelem – fájdalom – feszültség kilátástalan csapdája, amibe egyre mélyebben sodródik a kismama, végül feladja és rábízza magát a korházi stábra. Ő nem biztos, hogy elégedett lesz a szülés élményével és legfőképpen a saját teljesítményével, függetlenül attól, hogy sor került-e orvosi beavatkozásra, vagy nem.

A nyugalom és magabiztosság egészen biztos, hogy jó szülésélményhez vezet. Ne lepődj meg, valóban nem attól leszel elégedett, hogy volt-e valamilyen orvosi beavatkozás, vagy mekkora fájdalmat éltél át, hanem attól, hogyan tudtál együttműködni a testeddel és a babáddal.

Néha nehéz nyugodtnak maradni a meglepetésekkel teli vajúdás alatt, hiszen az anyuka bizonytalan olykor, hogy minden rendben halad-e, és elképzelése sincs, hogy meddig tart még. Ilyenkor kell teljes bizalommal átadni a vezetést a testednek és megszabadulni a kételyektől, mert azok csak hátráltatják a vajúdás menetét. Csak annyi a dolgod, hogy rábízd magad a testedre és a babádra, semmiképpen ne harcolj a folyamat ellen, fogadd el a fájásokat és a szüneteket, hiszen minden perccel közelebb kerülsz a kisbabádhoz. Segítsd a tested azzal, hogy nyugodt maradsz, lassan és mélyeket lélegzel, nem hagyod magad kizökkenteni. Az is fontos, hogy megbízz az orvosodban és a segítőidben. Ők tudni fogják, hogy mikor nem elég a te magabiztosságod és nyugalmad, és segítenek megoldani, ha probléma adódik.

Hogy sikerüljön megőrizned a nyugalmadat szülés közben, már a várandósság alatt kipróbálhatsz, sőt, a biztos hatás érdekében gyakorolhatsz néhány légzés és relaxációs technikát. Ezek annál eredményesebbek, minél többet gyakoroltad őket, mert egy idő után reflexé válnak, és spontán megnyugtatnak, amint belefogsz a gyakorlatba.

Társalgási téma:

Hogy viselkedsz tressz helyzetben? Hogy próbálsz megnyugodni? Milyen gyorsan sikerül álltalában megnyugodnod?