A szülési fájdalom
Ne a fájdalmat, hanem a szenvedést akadályozd meg!
Sajnos napjainkban sokan azonosítják a szülést az elviselhetetlen fájdalommal, szenvedéssel. Amíg őseinknek a szülési fájdalom természetes volt és jelezte a vajúdó nőnek, hogy mikor kell a maga és születendő gyermeke érdekében biztonságba vonuljon, hogyan és mikor kell pozíciót váltson, hogy segítse a vajúdás folyamatát, addig a mai csúcstechnológiában ez látszólag értelmetlenné és fölöslegessé vált. Az eredeti értelmét és okát elfeledve a század elején kitalálták az orvosok, hogy a terhesség és szülés nem „normális fiziológiai állapot”. Később kijavították magukat: a szülés ugyan normális fiziológiai folyamat, a fájdalom része azonban, már nem normális. Meg is tettek mindent, hogy kiiktassák a fájdalmat, de az eredmény sajnos rémes lett: anyák, akik nehezen és hosszan vajúdtak, nem érezték a tolófájást, ezért aztán orvosi utasításra nehéz és fáradságos munka után hozták világra elgyötört magzataikat, akiket szintén károsan befolyásolt az anyának beadott fájdalomcsillapító, ezért nehezen indult be a szoptatás és az anyuka sokáig rosszul volt a mellékhatásoktól. Manapság szerencsére már rendelkezésre állnak olyan módszerek és fájdalomcsillapítók, amik csak helyileg érzéstelenítenek, és nem kerülnek bele a magzati vérkeringésbe, de vajon tényleg elkerülhetetlen és magától értetődő a használatuk?
Ma már tudjuk, hogy a szülési fájdalom az egyetlen, amellyel a szervezet nem krízishelyzetet jelez, és nem védekezik ellene. A szülési fájdalom tehát nem kóros fájdalom, hanem segít abban, hogy az anya érezze, hogy mit kell tennie, mert a fájdalom önerőből történő csökkentése gyorsabb vajúdáshoz vezet.
|
A szülési fájdalom útja
|
 |
Okai:
- Először is evolúciós oka van. Amint az ember lábra állt, medencéje a megváltozott súlypont miatt szűkebb lett, az egyenes testtartás bizony nem kedvezett a szülésnek. Ezt tetézte, hogy agyunk egyre csak nőtt, okosodtunk és ezzel a koponyánk körfogata is megnőtt születéskor. A természet azért gondoskodott az utánpótlásról, ugyanis az embergyerek az állatokhoz képest teljesen fejletlenül és magatehetetlenül jön a világra, vagyis jóval idő előtt, hogy elég kicsi legyen ahhoz, hogy ki tudjon bújni.
- A méh rossz vérellátottsága. Az összehúzódások alatt a méh sokkal kevesebb vérhez és oxigénhez jut, mint normálisan. A tudósok csak feltételezik, hogy ez az elsődleges oka annak, hogy ezek az összehúzódások fájdalmasak. A mély és kiegyensúlyozott légzés csökkenti a fájdalmat.
- A méhnyak feszülése és a méhnyak idegközpontjára nehezedő nyomás.
- Az izom-összehúzódások hatása a petevezetékre és a petefészkekre.
- Az izom-összehúzódások és feszülés hatása a méh ínszalagjaira.
- Nyomás a húgyhólyagon és a végbélen. Segít, ha óránként mész a vécére vizeletet üríteni.
- Medenceközi izomzat feszülése.
- Szövetsérülés.
Ezeken az okokon kívül számtalan más tényező befolyásolja, a fájdalom nagyságát:
- A fájdalom küszöb és fájdalombírás
- A méhösszehúzódások hossza és erőssége.
- A tágulás nagysága és gyorsasága.
- A hüvely viselkedése a kitolási fázisban. Sok nő égő fájdalmat érez, amint a baba feje kifeszíti a gátat („tűzkarika”). Mások pedig nem is érzékelik az eseményt, mert a gát teljesen érzéketlenné válik.
- Alultápláltság, rossz egészségi állapot, alacsony fájdalom tolerancia.
- A magzat mérete és testhelyzete. Közismert tény, hogy azok, akiknek a babájuk nem vett fel alkalmas pozíciót a megszületéshez, hosszabban vajúdnak és nagyobb fájdalomról számolnak be. A mozgás és a vajúdási testhelyzetek alkalmazása megfelelő pozícióba segíthetik a magzatot.
- Felerősíti a fájdalomérzetet a fáradtság, a félelem és a feszültség. A méhösszehúzódások között megszűnik minden fájdalom, ez elegendő idő arra, hogy erőt meríts és pihenj.
A félelem, feszültség, fájdalom háromszög
Ez a hármas egy ördögi kör, ha elkezdődött, akkor csak erősödik a félelem, ezzel a feszültség, és ezzel erősödik a fájdalom érzet. Mindez gyors fáradtsághoz vezet, az pedig még inkább tetézi a rossz élményt.
Mit tehetsz a félelem ellen?
Szelídítsd meg!
- Ne tagadd le, hiszen természetes.
- Próbáld meg pontosan megfogalmazni, hogy mi az, amitől félsz és informálódj a témában.
- Beszélgess olyanokkal, akik már átélték a szülést, beszélgess a születésedről édesanyáddal.
- Tégy meg mindent, hogy a lehető legjobbat hozd ki az adott helyzetből, bármi is legyen az!
A félelmet csökkenti a biztonságérzet, a magabiztosság, a pozitív hozzáállás és a humorérzék!
Mit tehetsz a feszültség ellen?
- Használd a mély és lassú relaxációs légzést, és a tanult relaxációs technikákat.
Mit tehetsz a fájdalom ellen?
- Mozogj, menj gyakran a vécére, igyál, ha szomjas vagy, koncentrálj a belső történésekre, ne csak a fájdalomra, hanem a következményeire is gondolj. (Vagyis arra, hogy tágulsz, a babád egyre lennebb kerül a szülőcsatornában, és hamarosan a karjaidban tarthatod!)
A fájdalom sorompó elmélete
Mivel a belső szervek fájdalom üzenete lassabban jut el az agyhoz, mint a külső ideghálózaton vezetett inger, lehetséges, hogy kellemes és intenzív külső ingerekkel lezárható a fájdalom útja az agy felé. Ez azt jelenti, hogy az agy hamarabb érzékeli a masszázs, nyomás, szorítás, vagy hideg és meleg ingerekkel, mint a méh felöl érkező fájdalommal, és a gyors ideghálózaton érkező impulzusok túlságosan lefoglalják ahhoz, hogy a fájdalommal foglalkozzon.
Könnyű ezt a folyamatot elképzelni, ha felidézed, milyen érzés, mikor megégeted az ujjad, majd folyó hideg víz alá teszed. A fájdalom hirtelen megszűnik, mintha elvágták volna. De arra is bizonyára emlékszel, hogy egy idő után fokozatosan, igaz, enyhébben, visszatér az égő fájdalom. Ez azért van, mert az egy „megszokja” a hideg ingert és már „jut ideje” a fájdalomra is. Tehát egy technika sajnos csak rövid ideig hatásos, de jó hír, hogy számtalan lehetősége van a külső ingereknek: masszázs, ellennyomás a hát alsó részén, hideg, vagy forró borogatás a hát alsó részére, vagy a has alsó részére, a kéz szorítása, hang ingerek (zene, bíztató szavak, zaj), látás (fókusz pont), szaglás (ismerős illatok, aromaterápia).
Hogyan hat a fájdalom a szülés élményére?
A fájdalommentes szülés önmagában még nem garantálja azt, hogy a nő elégedett legyen.
Salmon (1990) tanulmánya szerint „egy roppant fájdalmas vajúdás éppúgy vezethet pozitív élményhez, mint egy fájdalommentes. A fájdalomcsillapítás önmagában még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kismama elégedett lesz.”
Hogy milyennek éli meg az anyuka a szülést, az inkább pszichés faktoroktól függ és nem a fájdalomtól.
“Szerintem a szülés a világ legtermészetesebb dolga, hisz mindannyian így kerülünk erre a világra. Természetesen kinek hosszabb, gyötrelmesebb, kinek rövid, gyors út adatott. Én kétgyerekes, (hosszú-utas 12-14 órás vajúdásos) anyaként azt mondhatom, hogy a legfontosabb, hogy fejben ne adja fel. A többi úgyis a szervezete dolga. Fontosnak tartom, hogy végig figyeljen a segítőire (akár orvos, szülésznő, családtag), hisz ők nem véletlenül vannak ott, nem kis gyakorlattal. Sok sikert, jó egészséget kívánok az anyukának, és a babának!”
„Szia! Engem is agyonra ijesztgettek az első szülésem előtt. Mindenki azt mondta, hogy olyan fájdalmas lesz, hogy majd belehalok, meg örüljek, ha meg bírom szülni, mert vékony vagyok. Végül éppenhogy csak beértünk a kórházba, mert én arra a hatalmas fájdalmakra vártam, amiről beszéltek, és nem hittem el, hogy már szülni fogok. Az első fájástól számítva 3 óra alatt meglett a kisfiam. Csodálatos volt. Második terhességemnél egy NST után mondta a dokim, hogy megvizsgál: 6cm volt a méhszáj. Rögtön szülőszoba és 2 óra múlva már kezemben volt a baba. Kívánok unokatesódnak is legalább ilyen szép és gyors szülést.”
„Az első fiammal éjfélkor kezdődtek a 10 perces fájások, délben lettek 5 percesek, este fél 7 körül éreztem az első tolófájást és 20:40-kor sikerült kibújni neki vákuummal, mert folyton megjelent a feje, aztán meg visszabújt és nem volt előrehaladás. Mindezt 2 hét túlhordás után. Mégis fantasztikus élmény volt. Hosszú volt a vajúdás, de az élmény magával ragadott, eszembe sem jutott fájdalomcsillapítást kérni. Igazából a gátvarrás jobban fájt, mint a szülés maga. Amikor kitoltak a szülőszobáról, nevetve mondtam, hogy máris jöhet a második
A második szülésnél mindenki azt mondta, hogy sokkal gyorsabb lesz. Tévedtek. Az is hosszú volt, sőt még hosszabb, pedig csak 20 hónap a korkülönbség a fiúk között. Én is végigolvastam mindenféle rémsztorit a szülésről, gondolatban felkészültem a lehető legrosszabbra, nonstop vajúdás, rettenetes fájdalmak, ehhez képest nem is volt olyan rossz. Szerintem érdemes tájékozódni.”
„Nekem mind2 gyermekem életem legcsodásabb élményeként érkezett. Tény, hogy a fiammal (elsőszülött) hosszadalmasabb és fájóbb is volt, mert 4,13 kg-mal bújt ki, de kibújt. Csak én már 2 napja nem bírtam aludni a várva-várt nagy csodától. Másodszor ügyesebb is voltam, és "bejáratott" volt az út, így a kislányom 4,34 kg-mal fél órán belül megvolt ...és mind2 alkalom után valóságos HŐSnek éreztem magam, és azóta is csak olvadozom, ha rájuk nézek!!!“
“Én 10 hónappal ezelőtt szültem, és azóta sem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Fantasztikus érzés volt.”
„Én májusban szültem a kisfiamat. Reggel 6-kor kezdődtek a fájások egy borzasztó rossz éjszaka után. 11-re voltam bent a kórházban. Mindenki azt mondta, hogy csak este 10 fele fog megszületni. Majd du. 3-kor burokrepesztés és beöntés. Én tartottam tőle de egyáltalán nem volt vészes. Az utána köv. 1 óra volt a legfájdalmasabb, már majdnem eda-t kértem. De a dokim 4 körül azt mondta kb. másfél óra és meglesz. Így is történt 17:15-kor megszületett a kisfiam. Szerintem, ahogy meglátod a gyermekedet, elmúlik minden fájdalom. Velem is ez történt 1 nap múlva mondtam a férjemnek, jöhet a köv.”
“De jó, hogy indítottad ezt a topicot, ez azon felül, hogy pozitív élményeket gyűjt össze, a negatív élményekkel küzdőknek is segít. Nekem két fiam van, az egyik 10 éves. Vele nagyon nehéz szülésem volt, akkor még "kezdőként" sok mindent nem értettem, na meg akkor még a net sem állt rendelkezésemre, hogy tájékozódjak. 14 óra vajúdás, beöntés, oxitocin után, nagyon kimerülten és elcsigázottan köszöntöttem a kisfiam. De ennek ellenére igenis büszke voltam magamra, hogy végigcsináltam!
Most, a második fiam születésekor már tájékozottabban futottam neki, tudtam, mit akarok, mit nem! Beöntést már nem kaptam, oxitocint elutasítottam (érdekes, még csak csúnyán sem néztek rám) Hosszú, de viszonylag elviselhető vajúdás következett (összesen 15 óra, ebből igen kemény viszont csak az utolsó 2-3 óra volt)
Engem is meglepett, mikor fél órával az előző vizsgálat után (kétujjnyi tágulást állapítottak meg) a következőnél közölték: "eltűnt a méhszáj, 15 perc és baba lesz!" Annyira meglepett, hogy "ennyi" és már meg is lesz! Burokrepesztés és hajrá! Olyan ügyes voltam, hogy a doki alig ért be, hogy elkapja.
Annyit biztos mondhatok, hogy a szülés nehézsége egyáltalán nincs összefüggésbe a baba méretével. Az első fiam 2680/52-vel, a kisebbik fiam 3850/58-as méretekkel érkezett. Gátmetszés mind a kettőnél volt, mégsem foglalkoztam vele különösképp, pedig a második elég kellemetlen volt.
Szerintem az fejben dől el, hogy kinek milyen élmény marad a szülés, mivel én az első - eléggé nehéz és megviselő - szülés után is csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó, hogy egy egészséges kisbabám született, onnantól kezdve, hogy a kezemben volt, nem néztem vissza a "múltra".
Más topicban meglepetten olvastam teljesen negatív és siránkozó hsz-eket arról, hogy mennyire rossz volt és nem tudom túltenni magam, és egyszerűen nem értettem, hogy mi van. Ott az egészséges, gyönyörű kisbaba, akinek inkább örülni kellene ahelyett, hogy hosszú órákat tölt el panaszkodással az illető. Panaszkodás helyett el kell gondolkodni azon, hogy sok nő van, akinek sosem sikerül, pedig bármekkora traumán is keresztülmenne, csak LEGYEN! Örülni kell annak, hogy velünk van akire vártunk, mert a fő "műsorszám" nem maga a szülés, hanem a születendő gyermek, és az ami azután következik.
Félni a szüléstől pedig nem szabad!"
“Szülni jóóóóó!!!!
A fiam se volt egy nehéz szülés (egyszer se éreztem azt, hogy meg kéne halni a fájdalomtól, de elhúzódó volt), de a lányom viharos sebességgel érkezett. Tolófájással érkeztünk a kórházba, és jött mint a gyorsvonat. Elég intenzív élmény volt, de nem is volt időm azzal foglalkozni hogy mennyire fáj vagy se, így nem is az maradt meg bennem, hanem az a határtalan boldogság! Úgy felpörögtem, hogy alig bírtam elaludni szülés után. Még kb. egy hétig nem éreztem semmiféle fáradtságot, se éhséget, csak a föld felett lebegtem. Kívánom ezt az érzést minden szülő nőnek!”
„Egy évvel ez előtt születetett meg szerelmünk gyümölcse: egy aranyos és mosolygós kisfiú. Hosszú évek óta vártunk rá. Nagyon-nagyon készültem a szülésre és pont a kiírt napon gyertyafényes, halk zene és meghittség mellett született meg a Boldogságunk. Nagyon megható volt. Fájni nagyon fájt, de hozzáállás kérdése, ki lehet bírni. Életem legszebb napja volt az a nap és azóta csak élvezni tudjuk, hogy milyen szépen fejlődik és hogy mennyi boldogságot nyújt nekünk minden nap.”
“Nem kell félni a szüléstől!! Nekem nagyon jó élmény volt annak ellenére, hogy 11 óra vajúdás után császároztak. Jó emlékem maradt róla bármikor újracsinálnám!!!”
“Való igaz, hogy ez az információáradat már néha "káros". Én is annyi mindent összeolvasgattam régebben, hogy több dolog is volt, amitől paráztam. Nekem a szülés csodálatos élmény marad. Kisfiam pont ma 11 hónapos, és én is rengetegszer gondolok magára a várandósságomra és a szülésre is. Nagyon szép emlék. Gátmetszésem volt, pedig attól is nagyon tartottam és nem hittem el senkinek, hogy azt nem lehet érezni, de tényleg nem éreztem belőle semmit. Inkább a varrást utána, na azt nagyon, de persze elviselhető volt.
Én is hiszek abban, hogy sok minden fejben dől el, tehát nem szabad rossz dolgokra gondolni, csakis pozitívakra, ez is egy jó ötlet, ha az ember szülés előtt szép szülésélményekről olvas, erőt adhat. A rémtörténeteket ilyenkor már nem szabad meghallani sem.”
Társalgási téma:
Hogy viszonyulsz a fájdalomhoz? Változtatott a cikk a szülési fájdalommal szembeni előítéleteiden?