Babára hangolva
Sok szó esett már a kisbabáról, de hogy Ő hogyan élheti meg a méhen belüli életet, a megszületést, és az első hónapok nehézségeit és sikereit, azzal még nem foglalkoztunk. Pedig gyermekünk fizikai fejlődése mellett, lelki és szellemi tapasztalatokat is nyer, már az anyaméhben, hiszen érez, reagál, ízlel, hall, lát, kommunikál és emlékszik! Bizony, a legújabb tudományos eredmények bebizonyították, hogy születés után is emlékszik a sokat hallott dallamokra, meg is nyugszik tőle és az ismerős hangoktól. Az édesanya hangját rögtön felismeri, pedig a magzatvízben ücsörögve minden kicsit másképp hallatszik. Erős zajoktól már a pocakban megijed, ha az anyuka felizgatja magát, Ő is nyugtalan lesz, ha kopogtatsz a pocakon visszarúghat neked válaszképpen. A zene terén is lehetnek nyilvánvaló kedvencei, de egyéniségét mozgással is jelzi feléd. Mikor készen áll a megszületéshez, már nagyon sok tapasztalatot szerzett a méhen belüli életről, mozgásról, ízekről, árnyakról és érzésekről, de elképzelése sincs arról, hogy mi vár még rá! Bizonyára egy percig sem unatkozott odabenn, anyukák regéi alapján mégis léteznek olyan pocaklakók akik „már nagyon ki akarnak bújni”.
Hogy mi indítja be valójában a szülést, mind a mai napig rejtély, de annyi bizonyos, hogy több hormon láncreakciója vezet a méhszáj éréséhez, és a táguláshoz. Nem tudni, hogy az anya szervezete, vagy a baba állapota indítványozza ezt a láncreakciót, a vége azonban mindig ugyanaz: a csemete legnagyobb meglepetésére el kell hagyja eddigi lakóhelyét és váratlanul egy idegen világba, a Valódi Világba csöppen.
A méhösszehúzódások számárai is jelzik, hogy valami készülődik, izgalmát láthatjuk a szívverését követő monitoron, amely gyorsulást mutat, érezhetjük a hevesebb mocorgást. Nagyon sokat jelent neki ilyenkor, ha az anyukája nyugodt, az ő szívverése jelzi neki, hogy minden rendben lesz.
A kismamák már a várandósság idején keresik a kapcsolatot a babájukkal, ez a „Lelki Köldökzsinór” pedig továbbra is létezik és mindkettőjüknek erőt ad ebben az egyedülálló pillanatban. Az anyuka megnyugtató gondolatokat küld a kisbabájának, biztosítja, hogy mindent elkövet, hogy gyorsan és gond nélkül születhessen majd meg, és arra kéri gyermekét, hogy segítsen neki ebben. Az apróság pedig segít is, lábacskáival tolja magát kifele, fordul, aktívan részt vesz a megszületésben. Mi is átéltük, de sajnos már nem tudjuk felidézni, milyen érzés átpréselődni egy nagyon szűk és szorító csatornán, hogy fáj-e az a nyomás, ami eltorzítja az arcot és a fejet és kis időre levegőt sem kapunk. Milyen érzés ezek után az a hideg, ami vár odakinn, az első lélegzetvétel, az idegen kezek, amelyek tesznek-vesznek, a fény, amitől nem látni semmit, a fülsüketítő zajok, és ezzel biztosan nem zárul le a fájdalmas meglepetések áradata. Bele lehet szédülni a gondolatba is, minden érzés új és ijesztő, beleértve a saját visításunkat is, amibe beleremeg a terem.
A sírás nem tart sokáig, a babát a legtöbb helyen először ellátják, megállapítják az Apgar értékét, megfürdetik, és csak ez után, bebugyolálva fektetik az édesanya mellére, ha szerencséje van. Mert sajnos még mindig nem tartunk ott, hogy mindenhol lehetőség legyen az azonnali testkontaktusra és az első szoptatásra. Pedig a kisbabát megnyugtatja az édesanyja hangja, testmelege, szívverése és az szopási ösztön is rendkívül erős az első órában.